Prim Hírek

Mi az a Consent or pay modell? 

A modell lényege, hogy a felhasználók mindössze két megoldás közül választhatnak: vagy hozzájárulnak ahhoz, hogy adataikat a szolgáltató viselkedésalapú reklámozás céljára használja fel, vagy fizetnek a szolgáltatás használatáért. Ezt a megoldást sok kritika érte már korábban is, és a Facebook-ot és az Instagram-ot is üzemeltető Meta is régóta keresi a megoldást arra, hogy a személyre szabott reklámokra és a felhasználói figyelmének fenntartására felhúzott üzleti modelljét megfeleltesse a szigorú európai adatvédelmi jogi szabályozásnak. A testület végül az április 17-én kiadott véleményében azt javasolja a fenti üzleti modellt használó vagy azt tervező cégeknek, hogy az adatvédelmi jogi megfelelőség érdekében egy további, harmadik alternatívát is kínáljanak a felhasználóknak, amely alapján a felhasználók továbbra is ingyenesen használhatják a szolgáltatást, de nem kell hozzájárulniuk az adataik viselkedésalapú reklámozás céljából történő felhasználásához.

Freepik

Az uniós adatvédelmi testület szerint problémás a modell

Az EDPB a több uniós tagállami adatvédelmi hatóság felkérésére kiadott véleményében megállapította, hogy az a piaci gyakorlat, amely csak akkor biztosít ingyenes hozzáférést egy nagy közösségi médiához (pl. Facebook), ha a felhasználó elfogadja, hogy ezért cserébe a szolgáltató valamennyi adatát viselkedésalapú reklámozásra használja fel, nem elfogadható – mondja Bartal. Ennek egyik oka, hogy ilyen esetben a hozzájárulás jogszabályban előírt követelményei nem mindig teljesülnek, hiszen a felhasználók többsége csak azért járul hozzá a személyre szabott reklámokhoz, hogy ne kelljen megfizetnie a szolgáltató által meghatározott díjat, így a hozzájárulás önkéntessége nem biztosított, ami viszont az EDPB szerint az uniós adatvédelmi rendelet (GDPR) alapán alapvető követelménye lenne a jogszerű működésnek. 

Az EDPB szerint a viselkedésalapú, személyre szabott reklámozás, és az ehhez szükséges felhasználói profilozás nagyon komoly beavatkozást jelent a felhasználók magánszférájába, hiszen a platformszolgáltatók hihetetlen mennyiségű (a felhasználók által a szolgáltatás használata során közvetlenül megadott, illetve a hirdetők által rendelkezésre bocsátott) adatot kezelnek a felhasználóikról annak érdekében, hogy a megrendelőik hirdetéseit a lehető leghatékonyabban tudják eljuttatni a potenciális ügyfelekhez. A Meta így biztosítja például azt, hogy ha egy felhasználó rákeres egy konkrét termékre mondjuk a Google-ban, akkor ugyanennek a felhasználónak a Facebook felületén a következő belépésekor felkínálja az adott terméket akciósan áruló webáruház reklámját, ezzel is elősegítve a hirdető értékesítési tevékenységét. De ugyanez történik egy politikai párt iránt érdeklődő felhasználóval is, akit a platformszolgáltató által készített rendkívül részletes felhasználói profilja alapján egy párt sokkal könnyebb elérhet egy közösségi médiás hirdetéssel, mint bármilyen más módon. Amellett, hogy ez sok felhasználót nem zavar, és még többen nincsenek is tisztában a „megfigyelési kapitalizmus” -nak is (surveillance capitalism) nevezett üzleti modell működésével és veszélyeivel,  más, a személyes adataikra jobban ügyelni kívánó, de esetleg kevésbé tehetős felhasználókat kizárhatja a népszerű platformok használatából. 

Az ügyvéd szerint nem a fizetős modell a cél 

Bartal Iván ügyvéd úgy látja a probléma gyökere abban keresendő, hogy a Meta üzleti modelljének lényege a minél szélesebb körben megvalósuló, viselkedésalapú reklámok ügyfeleknek történő értékesítésében és felhasználók részére történő megjelenítésében rejlik. Ha a Meta valódi választást engedne a felhasználóinak abban, hogy hozzájáruljanak a viselkedésalapú reklámokhoz szükséges profilozáshoz, akkor az ehhez szükséges checkboxokat bizonyosan jóval kevesebben ikszelnék be, így ezzel a szolgáltató alapvető működési modelljének fenntarthatósága kérdőjeleződne meg. Ez hosszú távon bizonyosan negatívan érintené a vállalat profitabilitását, mert az alternatívaként gyakran emlegetett kontextuális és egyéb hirdetési formák működőképessége és jövedelmezősége a közösségi médiában vitatható, de biztosan sokkal kevésbé hatékony és profitábilis. 

A Meta valódi célja ezért a fent említett „consent or pay” bináris választási lehetőséggel vélhetően nem az, hogy a felhasználói tömegesen pénzt fizessenek a viselkedésalapú reklámoktól mentes szolgáltatásáért, hanem sokkal inkább az, hogy a szolgáltatások ingyenességéhez hozzászokott felhasználókat abba az irányba terelje, hogy hozzájáruljanak az adataik monetizálásához, és pénz helyett valójában az adataikkal fizessenek a szolgáltatásért. Ezzel viszont az a gond – teszi hozzá az ügyvéd –, hogy ezt ebben a formában az uniós adatvédelmi jogszabályok az EDPB szerint nem teszik lehetővé az üzleti modell módosítása nélkül.

A testület javaslata nehezen képzelhető el

Az adatvédelmi testület ezért azt javasolja, hogy a jogszerűség érdekében a nagy platformszolgáltatók biztosítsanak egy olyan választási lehetőséget is a felhasználóiknak, amely a szolgáltatások használatát ingyenesen, de a viselkedésalapú reklámoktól mentesen teszi lehetővé. A személyre szabott reklámozás természetesen egy ilyen szituációban is lehetséges lenne, de az EDPB szerint a szolgáltatónak egyértelműen meg kellene mondania előre, hogy milyen adatot milyen célokra szeretne felhasználni, és az egyes célokhoz (pl. szolgáltatás személyre szabása, személyre szabott reklámok eljuttatása, felhasználói profilok létrehozatala, látogatottság mérése stb.) a felhasználóktól külön hozzájárulást kellene kérnie. 

Bartal Iván

Bartal Iván véleménye szerint egy ilyen alternatíva biztosítása nagyon komolyan érintené a Meta és a hozzá hasonló cégek működését, mivel egy kikényszerített és lényegében a szolgáltatáshoz való hozzáférés elvesztése nélkül nem visszavonható egységes hozzájárulás helyett (ez van most), a szolgáltatóknak külön aktív hozzájárulást kellene kérniük minden egyes külön adatkezelési célhoz, és a szolgáltatásaikat az ezt teljesen vagy részben megtagadóknak is továbbra is ingyenesen elérhetővé kellene tenniük.  A gyakorlatban a felhasználók egy jelentős része minden bizonnyal ezt az adatvédelmi szempontból jóval kedvezőbb és legfőképp ingyenes megoldást választaná, ami egyrészt leszűkítené a jelenleg alkalmazott reklámozásban rejlő lehetőségeket, másfelől jóval kevesebb értékesíthető adatot és ügyfelet jelentene a Meta számára. 

A fentiek miatt nem véletlen, hogy az EDPB véleménye komoly felháborodást váltott ki a platformok és lobbistáik részéről. A testületi álláspont kiadását követően sokan számos kritikát fogalmaztak meg, miszerint a személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút, és az EDPB által javasolt megoldás sérti az EU Alapjogi Chartáját, amelynek 16. cikke védi a vállalkozás szabadságát. A háttérben valóban az EU által mindig is kiemelt fontossággal kezelt alapjogi védelem, és az elsősorban amerikai, ezekre a témákra kevésbé érzékeny üzleti modellek összeütközése áll – teszi hozzá Bartal. Bár az EDPB véleménye a szó hagyományos értelmében véve nem kötelező érvényű, a tagállami adatvédelmi hatóságok a piaci szereplőkkel szemben kezdeményezett eljárásaik során és döntésük megtámadása esetén az Európai Unió Bírósága minden bizonnyal követni fogják az abban foglaltakat, így a véleményben foglaltak alapvető hatással lehetnek a Meta és a hasonló platformszolgáltatók EU-s működésére. 

A jó hír az, hogy a felhasználók mindenképpen nyernek, mert a jövőben várhatóan kedvezőbb jogi és anyagi feltételek mellett használhatják majd ezeket a szolgáltatásokat – ellenben a Meta, de emiatt a hirdetők is, nehéz helyzetbe kerülhetnek – jegyezte meg az ügyvéd.